BIBLEPAGE.NET

A kényelmes olvasni a Bibliát az interneten

Vers A nap

Teremjetek hát megtéréshez illõ gyümölcsöket

Máté 3:8


 

Fejezet 35



1És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezõségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:
2Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az õ örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelõt is a lévitáknak;
3Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelõk pedig legyenek az õ barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak.
4És azoknak a városoknak legelõi, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül.
5Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felõl két ezer singet, dél felõl is kétezer singet, napnyugot felõl kétezer singet, és észak felõl kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelõje.
6A városok közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost.
7Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelõivel egyben.
8A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségébõl adtak, azokhoz attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az õ örökségéhez képest, a melyet örökül kapott, adjon az õ városaiból a lévitáknak.
9És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
10Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:
11Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetbõl öl meg valakit.
12És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszúló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.
13A mely városokat pedig oda adtok, azok közül hat legyen néktek menedékvárosul.
14Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek azok.
15Izráel fiainak és a jövevénynek, és az õ közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetbõl öl meg valakit.
16De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
17És ha kézben levõ kõvel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
18Vagy ha kézben lévõ faeszközzel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
19A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
20Hogyha gyûlölségbõl taszítja meg õt, vagy szántszándékkal úgy hajít valamit reá, hogy meghal;
21Vagy ellenségeskedésbõl kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az, a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.
22Ha pedig hirtelenségbõl, ellenségeskedés nélkül taszítja meg õt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt;
23Vagy akármiféle követ, a melytõl meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt õ annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:
24Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütõ között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.
25És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezébõl, és küldje vissza azt a gyülekezet az õ menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a fõpap, a ki felkenetett a szent olajjal.
26Ha pedig kimegy a gyilkos az õ menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala;
27És találja õt a vérbosszuló rokon az õ menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost; nem lesz annak vére õ rajta;
28Mert az õ menedékvárosában kell laknia a fõpap haláláig; a fõpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az õ örökségének földére.
29És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.
30Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.
31Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.
32Attól se vegyetek váltságot, a ki az õ menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a fõpap haláláig.
33És meg ne fertõztessétek a földet, a melyben lesztek; mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhetõ engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a ki kiontotta azt.
34Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben laktok, a melyben én is lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.


  • Külföldi verziók  
  • English
  • Français
  • Deutsch
  • Español
  • Português
  • Italiano
  • Nederlands
  • Român
  • Dansk
  • Svensk
  • Suomi
  • Norsk
  • Čeština
  • русский
  • Український
  • Български
  • Polski
  • Hrvatski
  • Magyar
  • Shqiptar
  • Türk
  • עברית
  • 圣经
  • 聖經
  • 한국의
  • 日本語
  • Tiêng Viêt
  • ภาษาไทย
  • Tagalog
  • Indonesia
  • हिन्दी
  • தமிழ்
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • اردو
  • Somali
  • Kiswahili
  • العربية