BIBLEPAGE.NET

A kényelmes olvasni a Bibliát az interneten

Vers A nap

Mi pedig mindenkor hálaadásaal tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettõl fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében

2 Thesszalonikaiakhoz 2:13
Ravasz kérdés az adóról, Valentin de Boulogne


 

Fejezet 22



1És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze.
3És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni.
4Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre.
5De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket.
7Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe.
10És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.
11Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája.
12És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata.
13Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
15Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe.
16És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
17Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
19Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
20És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
21Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
22És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván õt, elmenének.
23Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt,
24Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
25Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
26Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
27Legutoljára pedig az asszony is meghala.
28A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
29Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31A halottak feltámadása felõl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
32Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene.
33És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az õ tudományán.
34A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének;
35És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt, és mondván:
36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.
38Ez az elsõ és nagy parancsolat.
39A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus,
42Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
43Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
44Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
45Ha tehát Dávid Urának hívja õt, mi módon fia?
46És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e naptól fogva többé senki megkérdezni.


  • Külföldi verziók  
  • English
  • Français
  • Deutsch
  • Español
  • Português
  • Italiano
  • Nederlands
  • Român
  • Dansk
  • Svensk
  • Suomi
  • Norsk
  • Čeština
  • русский
  • Български
  • Український
  • Polski
  • Hrvatski
  • Magyar
  • Shqiptar
  • עברית
  • Türk
  • 圣经
  • 聖經
  • 한국의
  • 日本語
  • Tiêng Viêt
  • ภาษาไทย
  • Tagalog
  • Indonesia
  • हिन्दी
  • தமிழ்
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • اردو
  • Somali
  • Kiswahili
  • العربية
  • فارسی