BIBLEPAGE.NET

A kényelmes olvasni a Bibliát az interneten

Vers A nap

Az Isten lélek: és a kik õt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják

János 4:24


 

Fejezet 41



1Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?
5Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?
8Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9Ímé, az õ reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind az enyém!
12Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ sem megy.
17Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19A szájából szövétnekek jõnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.
21Lehellete meggyujtja a holt szenet, és szájából láng lövel elõ.
22Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.
23Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.
25Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megõszült.
33Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.



  • Külföldi verziók  
  • English
  • Français
  • Deutsch
  • Español
  • Português
  • Italiano
  • Nederlands
  • Român
  • Dansk
  • Svensk
  • Suomi
  • Norsk
  • Čeština
  • русский
  • Український
  • Български
  • Polski
  • Hrvatski
  • Magyar
  • Shqiptar
  • עברית
  • Türk
  • 圣经
  • 聖經
  • 한국의
  • 日本語
  • Tiêng Viêt
  • ภาษาไทย
  • Tagalog
  • Indonesia
  • हिन्दी
  • தமிழ்
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • اردو
  • Somali
  • Kiswahili
  • العربية